-
1 ἰσχύς
A strength of body, Hes.Th. 146, 823, etc.;ἀκμαὶ ἰσχύος Pi.O.1.96
;δεινὸν ἰσχύος θράσος S.Ph. 104
;τὴν ἰ. δεινὰ καὶ τὴν ῥώμην Pl.Smp. 190b
;πρὸς ἰσχὺν ὀφθαλμοὶ ἄριστα πεφυκότες X.Smp.5.5
: pl.,ἰσχύες καὶ ἀσθένειαι Pl.R. 618d
; ; of places, ; of a fortified place, Th.4.35.2 might, power, θεοῦ, θεῶν, A.Th. 226 (lyr.), S.Aj. 118;ἰ. βασιλεία A.Pers. 590
(lyr.), cf. 12(anap.); ὅπου γὰρ ἰ. συζυγοῦσι καὶ δίκη might and right, Id.Fr. 381; φύσεως ἰ., of Themistocles, Th. 1.138; ἐπὶ μέγα ἐλθεῖν ἰσχύος to a great height of power, Id.2.97, cf. 1.85, etc.;παρὰ ἰσχὺν τῆς δυνάμεως Id.7.66
; ἰ. μάχης fighting power, Id.2.97;ἰ. τῆς ἐλπίδος Id.4.65
, cf. 2.62; ἡ τῶν νόμων ἰ. POxy.67.14 (iv A.D.); validity, PGrenf.2.71ii11 (iii A.D.), etc.3 brute force, κατ' ἰσχύν perforce, opp. δόλῳ, A.Pr. 214;πρὸς ἰσχύος κράτος S.Ph. 594
;πρὸς ἰσχύος χάριν E.Med. 538
;ὑπὸ τῆς ἰσχύος Epicr.3.10
;κατέχοντες ἰσχύϊ τὸ πλῆθος Th.3.62
;εἴ τι ἰσχύϊ πράττεται, ἰσχυρῶς πράττεται Pl.Prt. 332b
.5 in Lit. Crit., vigour of style, D.H.Pomp.3, Comp. 2,al. -
2 ισχυς
- ύος ἥ (ῡ только в двусложных формах, в трехсложных - за редким исключением, ῠ)1) (тж. τὸ κράτος τῆς ἰσχύος NT.) сила, могущество(ἰ. θεῶν, ἰ. βασιλεία Aesch.)
ἐπὴ μέγα ἐλθεῖν ἰσχύος Thuc. — достигнуть большого могущества2) мощь, мощность, крепость(ἰ. σώματος, ἰ. καὴ ῥώμη Plat.)
ἰσχύες καὴ ἀσθένειαι Plat. — сильные и слабые стороны;ἐξ (ὅλης τῆς) ἰσχύος NT. — изо всей силы3) возможность, способностьἰ. ἥ κινοῦσα Arst. — движущая сила;
ἰ. μάχης Thuc. и ἰ. πολεμική Arst. — боевая сила, боеспособность;ἰ. γῆς Xen., Soph. — плодородие земли;παρὰ ἰσχὺν τῆς δυνάμεως Thuc. — ниже (своих) возможностей4) сила, твердость(τῆς ἐλπίδος Thuc.)
5) сила, насилиеἰ. καὴ δίκη Aesch. — сила и право;
κατ΄ ἰσχύν Aesch. и ἰσχύϊ Plat. — силой, насильно;ἢ λόγῳ, ἢ πρὸς ἰσχύος κράτος Soph. — убеждением ли, или силой6) укрепленность, неприступность(χωρίου Thuc.)
-
3 φθίω
φθίω und impf. ἔφϑιον, nur Il. 18, 446 Od. 2, 368, häufiger φϑίνω, sowohl trans., als intr., fut. φϑίσω und aor. ἔφϑισα nur trans.; intr. fut. φϑίσομαι, perf. und plusqpf. ἔφϑιμαι und ἐφϑίμην, auch syncop. aor. ἐφϑίμην, φϑίσϑαι, φϑίμενος, conj. φϑίωμαι, φϑίεται, Il. 20, 173, φϑιόμεσϑα statt φϑιώμεϑα, Il. 14, 87, opt. φϑἰμην, φϑῖο, φϑῖτο, Od. 10, 51. 11, 330; ἐφϑικυῖαι hat Diosc. prooem. 1, 1 p. 6; vgl. auch φϑινύϑω und ἀποφϑίϑω; – 1) intrans., abnehmen, schwinden, hinschwinden, vergehen; von der Zeit, μηδέ τοι αἰὼν φϑινέτω Od. 5, 161, φϑίνουσιν νύκτες, die Nächte schwinden hin, vergehen, 11, 183. 13, 338. 16, 39; πρίν κεν νὺξ φϑῖτο 11, 330, eher wird die Nacht vergehen; μηνῶν φϑινόντων 10, 470. 19, 153. 24, 143, d. i. indem die Monate abnahmen, hinschwanden, zu Ende gingen; Odyss. 14, 162. 19, 307 τοῦ μὲν φϑίνοντος μηνός, τοῦ δ' ἱσταμένοιο, wenn der eine Monat zu Ende geht, der andere beginnt, d. h. zur Zeit des Neumondes; μὴν ἱστάμενος ist auch gradezu die erste Hälfte eines Monats, μὴν φϑίνων die zweite, Hesiod. O. 780; nach einer anderen Bestimmung, die auch im Attischen Kalender herrscht, wird der Monat in drei Decaden eingetheilt, μὴν ἱστάμενος, die ersten zehn Tage des Monats, die erste Dekade, μὴν μεσῶν, die zweite, und μὴν φϑίνων, die dritte Dekade, z. B. Thuc. 5, 54. – Οὐ φϑίνει ἀρετά Pind. P. 1, 90; von den Gestirnen, untergehen, ἀστέρας, ὅταν φϑίνωσιν, ἀντολάς τε τῶν Aesch. Ag. 7; so anch vom Alter, ὁρῶ μὲν ἥβην, τὴν μὲν ἕρπ ουσαν πρόσω, τὴν δε φϑίνουσαν Soph. Trach. 545; φϑίνει μὲν ἰσχὺς γῆς, φϑίνει δὲ σώματος O. C. 616, und öfter; φϑίνοντα γὰρ Λαΐου ϑέσφατ' ἐξαιροῠσιν ἤδη 906, d. i. nicht beachtet werden; von Menschen, untergehn, sterben, ὥς κε δόλῳ φϑίῃς Od. 2, 368; ἢ αὐτὸς φϑίεται Il. 20, 173; ὄφρα φϑιομεσϑα 14, 87; Νέσσου φϑίνοντος Soph. Tr. 555, vgl. El. 1406 Ant. 691; und so bes. fut. und aor. med., ἤδη φϑίσονται Il. 11, 821, τηλόϑι πάτρης ἔφϑιτο Il. 18, 100; ἤδη δύο γενεαὶ μερόπων ἀνϑρώπων ἐφϑίατο 1, 251; χερσὶν ὑπ' Ἀργείων φϑίμενος 8, 359, vgl. 16, 581 Od. 11, 558. 24, 436; νούσῳ ὑπ' ἀργαλέῃ φϑίσϑαι Il. 13, 667; φϑίμενος Pind. P. 4, 112 N. 10, 59 I. 7, 60, der Todte, wie Tragg. oft, wie Orac. bei Her. 7, 220, wie bei sp. D., Add. 5 (VII, 305); πρὸς φίλου ἔφϑισο Aesch. Spt. 954; ἔφϑιϑ' οὗτος οὐ καλῶς Eum. 436; νόσοις ὁ τλήμων ἔφϑιτο Soph. O. R. 962; φϑίνει καὶ μαραίνεται νόσῳ Eur. Alc. 201, u. öfter; in Prosa viel seltener : τοῖς ἐναντίοις φϑίνει τε καὶ διόλλυται Plat. Phaedr. 246 e; φϑίνει πᾶν im Ggstz von αὐξάνεται Tim. 81 b, vgl. Phaed. 71 b, und öfter im praes. und impf.; φϑίμενος Xen. Cyr. 8, 7,18. – 2) trans., abnehmen oder schwinden machen, entkräften, aufreiben, vertilgen, zerstören; und von Menschen, umbringen, tödten; φρένας ἔφϑιεν, das Herz fraß er, zehrte es in Gram auf, Il. 18, 446, was Andere intrans. fassen; so auch φϑινύϑω (s. oben); Sp. brauchen auch φϑίνω so; sonst nur fut. u. aor. act., φϑίσει σε τὸ σὸν μένος, deine Kraft, dein Muth wird dich aufreiben, umbringen, Il. 6, 407; ὃν Ζεὺς φϑίσει 22, 61; τόν οἱ Πάτροκλος ἔμελλεν φϑίσειν 16, 461, τοκῆας μὲν φϑίσαν ϑεοί Od. 20, 67; οἳ μεμάασιν Ὀδυσσῆος φϑῖσαι γόνον 4, 741, wie 16, 428; ἵνα φϑίσωμεν ἑλόντες αὐτόν ib. 369; παλαιγενεῖς δὲ Μοίρας φϑίσας Aesch. Eum. 165; τὸν μέλεον φϑίσας Soph. Trach. 1032; τὸν ὑπὸ σῷ φϑίσον κεραυνῷ O. R. 202. – [Ι ist in φϑίω praes. conj. Od. 2, 368 lang, im impt. ἔφϑιεν kurz Il. 18, 446; im fut. u. im aor. act. ist es nur lang, z. B. Il. 16, 461. 22, 61. 24, 86 Od. 20, 67, dagegen im perf., plusquampf. und aor. sync. med. immer kurz, außer im opt. des letzteren, Od. 10, 51. 11, 330. – In φϑίνω ist ι bei den Epikern lang, bei den Attikern kurz, auch schon bei Pind. P. 1, 90. – In ἀποφϑιεῖν braucht Soph. Al. 1027, in ἀποφϑίσαι Trach. 709 das ι kurz.]
-
4 φθινω
(ῐ и ῑ)1) кончаться, миновать, проходить(μηνῶν φθινόντων Hom.)
τοῦ μὲν φθίνοντος μηνός, τοῦ δ΄ ἱσταμένοιο Hom. — когда этот месяц кончится, а другой начнется;φθίνουσιν νύκτες τε καὴ ἤματα δακρυχεούσῃ Hom. — ночи и дни проходят у нее в слезах;πρὸ τοῦ μηνὸς τετράδι φθίνοντος Thuc. — за четыре дня до окончания месяца2) исчезать, заходить(ἀστέρες, ὅταν φθίνωσιν Aesch.)
3) гибнуть, умирать(νόσῳ Eur.; φθίνει μὲν ἰσχὺς γῆς, φθίνει δὲ σώματος Soph.)
τὸ μὲν αὐξάνεσθαι, τὸ δὲ φ. Plat. — рост и убыль;φθίνοντα μαντεύμαντα Soph. — прерывающиеся, т.е. неблагоприятные знамения - см. тж. φθίω -
5 φθίω
φθίω, ἔφθιον, each once in Hom. (v. infr. 1.2), the common [tense] pres. being [full] φθίνω, Od.5.161, al. (also [full] φθινύθω, q. v.): [tense] impf.Aἔφθῐνον Hdt.3.29
, Pl.Ti. 77a: [tense] fut. and [tense] aor. φθ (ε) ίσω, e)/fq (e) ισα and ἔφθῐσα (v. infr. 11): [tense] pf. ἔφθῐκα v. l. in Dsc.Praef.6 (cf. φθινάω), ([etym.] ἀπ-) Them.Or.28.341d:—[voice] Med. and [voice] Pass. (in same sense), [tense] fut. φθίσομαι (leg. φθείσομαι, in view of φθείσω, v. infr. 11) Il.11.821 ( φθειται PGen. (ii B. C.)), 19.329, 24.86 (v.l.), Od.13.384: [tense] aor. 1 φθίσασθαι ([etym.] ἀπο-) Q.S. 14.545: [ per.] 3pl. [tense] aor. [voice] Pass. ἔφθῐθεν, v. ἀποφθίνω: [tense] aor. 2ἐφθίμην, ἔφθῐσο A.Th. 971
(lyr.);ἔφθῐτο Il.18.100
, Thgn.1141 (nisi leg. ἔφθιται), A.Eu. 458, S.OT 962, E.Alc. 414 (lyr.); [ per.] 3pl.ἐφθίατο Il.1.251
; imper. [ per.] 3sg. φθίσθω ([etym.] ἀπο-) 8.429; [dialect] Ep. subj.φθίεται 20.173
,φθιόμεσθα 14.87
; opt. φθίμην ([etym.] ἀπο-) Od.10.51, φθῖτο ([etym.] φθῖτ') 11.330 (the v.l. φθεῖτ' is incorrect); inf.φθίσθαι Il.9.246
, 13.667, Od.14.117, 15.354, ([etym.] κατα-) 2.183 (always with incorrect v. l. φθεῖσθαι); part. φθίμενος, v. infr. 1.2: rare in [tense] pf.,ἔφθιται Od.20.340
, [ per.] 3pl.ἐξ-έφθινται A.Pers. 679
(lyr.). [Hom. has [pron. full] ῑ in φθίῃς (infr.1.2), [pron. full] ῐ in ἔφθιεν (infr.), φθιόμεσθα, φθίεται: [pron. full] ῑ always in [tense] fut. and [tense] aor. φθίσω, φθίσομαι, ἔφθισα (sed v. infr. 11), cf. φθῑσήνωρ, φθῑσίμβροτος (qq. v.): [pron. full] ῐ always in [tense] aor. and [tense] pf. [voice] Pass. (v. supr.), exc. in opt. (v. supr.):—Hom. also uses [pron. full] ῑ in φθίνω (prob. fr. Φθῐ-νϝω, cf. φθίνυθω ) whereas [pron. full] ῐ always in φθῐνω in Pi. and Trag., who use [pron. full] ῐ even in ἔφθισα, v. infr. 11.] (Cf. ψίνω, ψινάς, ψίσις: φθῐ- and ψῐ- correspond to Skt. k[snull ]i-, [tense] pres. k[snull ]iṇā´ti, k[snull ]iṇóti, 'he destroys', [voice] Pass. K[snull ][imacracute]yante 'they perish', ák[snull ]itas ( = ἄφθιτος) 'imperishable', [tense] fut. stem k[snull ]e[snull ]ya- ( = φθεισο-), [tense] aor. stem k[snull ]e[snull ]- (= φθεις-).)I decay, wane, of Time, πρίν κεν νὺξ φθῖτο (opt. [tense] aor. ) first would the night be come to an end, Od.11.330:τῆς νῦν φθιμένης νυκτός S.Aj. 141
(anap.); in this sense mostly in [tense] pres. φθίνω, φθίνουσιν νύκτες τε καὶ ἤματα they wane or pass away, Od.11.183, etc.; μηδέ τοι αἰὼν φθινέτω let not thy life be wasted, 5.161: esp.b of the moon, wane, [σελήνη] αὐξανομένη καὶ φθίνουσα Arist.Cael. 291b20
; hence, in monthly reckoning, μηνῶν φθινόντων in the moon's wane, i.e. towards the month's end, 10.470, etc.; later, μὴν φθίνων, the last decad, IG12.298.17, 328.13, Th.5.54, etc.; opp. ἱστάμενος (ἵστημι B. 111.4
), μεσῶν, but in Hom., the second half of the month ([etym.] τοῦ μὲν φθίνοντος μηνός, τοῦ δ' ἱσταμένοιο), Od.14.162, 19.307.c of the stars, decline, set, A.Ag.7 (prob. interpol.).2 of persons, waste away, pine, perish,ὥς κε δόλῳ φθίῃς Od.2.368
(perh. [tense] aor. subj. with [pron. full] ῑ metri grat.); ἤτοι ὁ τῆς ἀχέων φρένας ἔφθιεν was wasting away in mind, Il.18.446 (perh. trans., causing his heart to pine; prob. [tense] impf., but possibly [tense] aor.);φθίνει καὶ μαραίνεται νόσῳ E.Alc. 203
; ; οἱ φθίνοντες consumptive people, Hp.Aph.3.10, cf. Epid.1.24.b of life, strength, etc.,οὐ φθίνει ἀρετά Pi.P.1.94
;φθίνει μὲν ἰσχὺς γῆς φ. δὲ σώματος S.OC 610
, cf. OT 665 (lyr.);ὕβρις.. ἀνθεῖ τε καὶ πάλιν φ. Id.Fr. 786
;ἥβην τὴν μὲν ἕρπουσαν πρόσω, τὴν δὲ φθίνουσαν Id.Tr. 548
;τοῖς μὲν αὔξεται βίος, τῶν δὲ φθίνει E.Fr.415.5
, cf. Pl.Phd. 71b, Ti. 81b, etc.; c. dat. modi,πόλις φθίνουσα μὲν κάλυξιν.., φθίνουσα δ' ἀγέλαις S.OT25
; of things, fade away, disappear,ἐδεστὸν ἐξ αὑτοῦ φ. καὶ ψῇ Id.Tr. 677
;τὸ σῶμα φθίνει Hp.Loc.Hom.24
; metaph., (lyr.), cf. Ant. 1013:—[voice] Pass.,αὐτὸς φθίεται Il.20.173
, cf. 14.87; more freq. in [tense] fut. and [tense] aor., ἤδη φθ<ε> ίσονται 11.821, cf. 19.329, Od.13.384;τηλόθι πάτρης ἔφθιτο Il.18.100
; ;νούσῳ ὑπ' ἀργαλέῃ φθίσθαι 13.667
; ; πρὸς φίλου ἔφθισο wast slain by.., A.Th. 971 (lyr.), cf. E.Med. 1414 (anap.): freq. in part. φθίμενος, slain, dead, Od.11.558, al.;χερσὶν ὑπ' Ἀργείων φθίμενος Il.8.359
;ἐν πολέμῳ φθίμενον IG12
. 976; φθίμενοι the dead,φθιμένοισι μετείην Od.24.436
; πενθήσει βασιλῆ φ. Orac. ap. Hdt.7.220, cf. Euph.21;φθιμένων ζῳῶν τε φωτῶν Pi.I. 4(3).10(28)
, cf. B.5.83;φθιμένοισιν A.Th. 732
(lyr.); , cf. Ant. 836 (anap.);μηδέτιν' εἰπεῖν.. φθιμένων E.Hec. 137
(anap.): less freq. c. Art. (cf. φθιτός), τὸν φθίμενον A.Th. 336
(lyr., codd.);τῶν φ. Id.Ag. 1023
(lyr.);τῶν πρότερον φ. Id.Ch. 403
(anap.); φ. δέμας, σῶμα, mortal, IG9(1).882.9,12 (Corc.); Φθιμένη Perishing, personified as a goddess,Φυσώ τε Φ. τε Emp. 123.1
: rare in Prose,τοῖς φθιμένοις X.Cyr.8.7.18
.II Causal, in [tense] fut. φθ (ε) ίσω, [tense] aor. 1 ἔφθ (ε) ισα (usu. written φθίσω, ἔφθισα in codd., but correctly φθεισαν (Od.20.67 ) in PHib.1.23 (iii B. C.), φθείσει (Il.6.407) in cod. A and Et.Gen.cod.B (Miller Mélanges 300)), cause to decay or pine away, consume, destroy,φθ (ε) ίσει σε τὸ σὸν μένος Il.6.407
; τὸν Πάτροκλος ἔμελλε φθ (ε) ίσειν 16.461, cf. 22.61; ; ; τόν ἔθελον φθ (ε) ῖσαι ib. 428;τοκῆας.. φθ (ε) ῖσαν θεοί 20.67
: rare in Trag. (only lyr., and in the form ἔφθῐσα), Μοίρας φθίσας A.Eu. 173
;τὸν.. ὑπὸ σῷ φθίσον κεραυνῷ S.OT 202
; ap. D.L.8.23; νῦν σε μοῖρα.. φθίνει, φθίνει dub. in S.El. 1414 (lyr., fort. σοι). -
6 καθ-υπέρτερος
καθ-υπέρτερος, α, ον, der darüber befindliche, obere, höhere, u. übertr., überlegen, ἔστι ϑεοῖς ἔτ' ἰσχὺς καϑυπερτέρα Aesch. Spt. 208; κατυπέρτεροι τῷ πολέμῳ ἐγεγόνεσαν Her. 1, 67; 7, 233; δοκοῠντες τῇ παρούσῃ εὐτυχίᾳ καϑυπέρτεροι γενήσεσϑαι Thuc. 5, 14; Xen. Mem. 4, 6, 14 u. Sp., wie Plut. Pericl. 6. – Her. 4, 199 hat auch einen superl. ἐν τῇ κατυπερτάτῃ τῆς γῆς.
-
7 καθυπέρτερος
II commonly metaph., having the upper hand, superior,κ. γίνεσθαι τῷ πολέμῳ Hdt.1.67
: abs., Th.5.14;κ. τῶν Περσέων γινόμενα τὰ πρήγματα Hdt.7.233
, cf. Th.7.56; θεοῦ δ' ἔτ' ἰσχὺς κ. A.Th. 226(lyr.);κ. Ζεύς Theoc.24.99
: c. gen.,πόλις κ. τῶν ἀντιπάλων X.Mem.4.6.14
, cf. Theoc.24.100, etc.: neut. καθυπέρτερον as Adv., = καθύπερθε, Id.2.60 (s. v. l.):— [comp] Sup. [full] καθυπέρτατος, η, ον, highest,ἐν τῇ κατυπερτάτῃ τῆς γῆς Hdt. 4.199
.2 Astrol., prevalent, prepollent,ἀστέρες Vett.Val.98.27
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καθυπέρτερος
-
8 ὑπεροχή
ὑπεροχ-ή, ἡ, (Aὑπερέχω 11
) projection, prominence,οὐ κνῖσα κρούει πινὸς ὑπεροχὰς ἄκρας; Ephipp.3
, cf. Gp.9.10.4; αἱ ὑ. τῶν βουνῶν, τῶν ὀρῶν, their prominent points, Plb.10.10.10, Plu. 2.936a; top of an upright beam, Ath.Mech.17.4; ὑ. λιθοειδεῖς, of the mastoid processes of the skull, Ruf.Onom. 139; τὰς ὑ. αὐτῶν (sc. τῶν μαστῶν) Sor.1.55: abs., an eminence, Plb.3.104.3.2 rising of a star,ἀνατολὴν εἶναι.. ὑ. ἄστρου ὑπὲρ γῆς Chrysipp.Stoic.2.200
; raising,τῆς ἑαυτῶν κεφαλῆς Plot.5.8.3
.II metaph., pre-eminence, superiority,ὑπεροχῆς ἐπιθυμεῖ ἡ νεότης, ἡ δὲ νίκη ὑ. τις Arist.Rh. 1389a13
;ἡ ἰσχὺς καὶ ἡ ὑ. Id.Pol. 1297b18
; τὴν ὑ. ἀπονέμειν τοῖς ἀρίστοις ib. 1293b41; τὴν ὑ. τῆς πολιτείας λαμβάνειν superiority in the government, ib. 1296a31; διὰ τὴν ὑ. τοῦ πλήθους because of superiority in multitude, ib. 1293a4;ἡ ἐν τῷ ἐπιτηδεύματι ὑ. IG22.3800
: pl.,πρὸς τὰς ὑ. οὕτω διακεῖσθαι Isoc.12.16
;διαφέρεσθαι ἐν τῷ ποσῷ καὶ ταις ὑ. Arist.Pol. 1323a35
.2 like ὑπερβολή, excess, opp. ἔλλειψις (defect), in many senses, as in Arithm., one of the ἀριθμοῦ ᾗ ἀριθμὸς πάθη, Id.Metaph. 1004b12, cf. Archim.Spir.11, Aequil.1.2, Dioph.1.6, al.; ἐν ἴσῃ ὑ., of an arithmetical progression, Papp.76.21, al., cf. Archyt.2, Porph. in Harm.p.266 W.; excess, of a sum of money, SIG976.66 (Samos, ii B.C.); in Physics, Arist.Ph. 187a16, 189b10, HA 486b8, al.; , al.;τάχος τὸ ὑ. [ἔχον] κινήσεως Id.Metaph. 1052b30
;ἡ κατὰ τὴν ἀρετὴν ὑ. Id.EN 1098a11
, cf. Rh. 1368a25; τῶν ἠθῶν (sc. τοῦ Επικούρου) IG22.1099.27 (Epist. Plotinae), cf. 42(1).86.18 (Epid., prob.); φιλίας εἶδος τὸ καθ' ὑ., where one exceeds the other in rank, etc., Arist.EN 1158b12, cf. 1161a20: pl.,κατὰ πλούτων ὑπεροχάς Pl.Lg. 711d
;οἱ ἐν ὑπεροχαῖς εὐτυχημάτων ὄντες Arist. Pol. 1295b14
.3 alone, supremacy, authority, dignity, Plb.1.64.1;τὴν Σελεύκου τοῦ βασιλέως ὑ. Antiph.187.4
;δαιμόνων ὑ. OGI383.75
(Nemrud Dagh, i B.C.);οἱ ἐν ὑπεροχαῖς νεανίσκοι D.S.4.41
;οἱ ἐν ὑπεροχῇ ὄντες PTeb.734.24
(ii B.C.), 1 Ep.Ti.2.2;ἀνὴρ ἐν ὑ. κείμενος LXX 2 Ma.3.11
.4 of language, periphrasis. prolixity, opp. ἔλλειψις, Pl.Plt. 283c.5 as a title, Excellency, Just.Nov.25.5;ἡ ὑμετέρα Ὑ. POxy.130.20
(vi A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπεροχή
-
9 σκάπτω
σκάπτω fut. σκάψω; 1 aor. ἔσκαψα. Pass.: 2 aor. ἐσκάφην; pf. ptc. ἐσκαμμένος (s. σκάμμα; Hom. Hymns, Thu. et al.; ins, pap; Is 5:6; TestJob 39:8, 11)① to dig into the ground, dig, intr. (Aristoph. et al.; BGU 1119, 23 [I B.C.] σκάπτειν καὶ ποτίζειν) σκάπτειν οὐκ ἰσχύω Lk 16:3 (s. texts cited in Wetstein; the proverbial expr. Aristoph., Av. 1432 σκάπτειν οὐκ ἐπίσταμαι and Galen, Protr. 13 p. 42, 1ff John: ἰσχύς enough to σκάπτειν. Digging is the hardest kind of work [Chariton 8, 8, 2; Appian, Liby. 15 §61]; an uneducated workman must engage in it [Diog. L. 7, 169; Ps.-Phoc. 158]). σκ. καὶ βαθύνειν (s. βαθύνω) 6:48 (Stephan. Byz. s.v. Ἄργιλος: σκάπτειν εἰς τὸ θεμελίους καταβαλέσθαι).② to dig for agricultural purposes, cultivateⓐ intr. περὶ αὐτήν dig around it (with a hoe or mattock) of a fig tree Lk 13:8 (cp. Diod S 5, 41, 6 περισκαπφείσης τ. γῆς ἀπὸ τῶν ῥίζων).ⓑ trans. dig (up), spade (up) τὶ someth. τὸν ἀμπελῶνα (Diod S 4, 31, 7; PLond II, 163, 33 p. 183 [I A.D.]) Hs 5, 2, 4. Pass. (Is 5:6) 5, 2, 5; 5, 6, 2.—B. 497. DELG.
См. также в других словарях:
Ελλάδα - Θρησκεία — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΘΡΗΣΚΕΙΑ Το περιεχόμενο της θρησκείας που επικράτησε στον ελλαδικό χώρο κατά την Παλαιολιθική εποχή δεν είναι δυνατόν να προσδιοριστεί επακριβώς. Τα λιγοστά και δυσεξιχνίαστης σημασίας ευρήματα δεν βοηθούν προς την κατεύθυνση αυτή … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Κοινωνία και Οικονομία (Αρχαιότητα) — ΟΙΚΟΝΟΜΙΑ ΚΑΙ ΚΟΙΝΩΝΙΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΑΡΧΑΪΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ Η οικονομία στην Aρχαϊκή περίοδο Στον τομέα της οικονομίας, στην Aρχαϊκή περίοδο, σημειώθηκε μια σημαντική πρόοδος σε σχέση με τη Γεωμετρική περίοδο. Κατά τη διάρκεια της Γεωμετρικής… … Dictionary of Greek
αιολική ενέργεια — Μορφή μηχανικής ενέργειας που χρησιμοποίησε ο άνθρωπος με την εκμετάλλευση της κίνησης του ανέμου. Ο άνεμος υπήρξε μια από τις πιο παλαιές φυσικές πηγές ενέργειας που αξιοποιήθηκε ως κινητήρια δύναμη (βασικά στη ναυτιλία και στους ανεμόμυλους). Η … Dictionary of Greek
Ρωσία — H Pωσική Oμοσπονδία αποτελεί το μεγαλύτερο σε έκταση κράτος της γης. Tα σύνορά της ξεκινούν από την Eυρώπη, καλύπτουν όλη την Aσία και φτάνουν στην Άπω Aνατολή. Bόρεια και ανατολικά βρέχεται από τον Aρκτικό και τον Eιρηνικό Ωκεανό και στα δυτικά… … Dictionary of Greek
αστροναυτική — Επιστήμη η οποία οφείλει την ανάπτυξή της στην προσπάθεια κατάκτησης του Διαστήματος. Η α. είναι το σύνολο των θεωρητικών ερευνών και των πρακτικών εφαρμογών σχετικά με την κίνηση οχημάτων στο Διάστημα, που ξεκινούν από τη Γη, προωθούνται με… … Dictionary of Greek
κίνα — Επίσημη ονομασία: Λαϊκή Δημοκρατία της Κίνας Έκταση: 9.596.960 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.284.303.705 κάτ. (2002) Πρωτεύουσα: Πεκίνο ή Μπεϊτζίνγκ (6.619.000 κάτ. το 2003)Κράτος της ανατολικής Ασίας. Συνορεύει στα Β με τη Μογγολία και τη Ρωσία, στα ΒΑ… … Dictionary of Greek
Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής — Επίσημη ονομασία: Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής Συντομευμένη ονομασία: ΗΠΑ (USA) Έκταση: 9.629.091 τ. χλμ Πληθυσμός: 278.058.881 κάτ. (2001) Πρωτεύουσα: Ουάσινγκτον (6.068.996 κάτ. το 2002)Κράτος της Βόρειας Αμερικής. Συνορεύει στα Β με τον… … Dictionary of Greek
Ιαπωνία — Επίσημη ονομασία: Αυτοκρατορία της Ιαπωνίας Έκταση: 377.835 τ. χλμ. Πληθυσμός: 126.771.662 (2001) Πρωτεύουσα: Τόκιο (8.130.408 κάτ. το 2000)Νησιωτικό κράτος της ανατολικής Ασίας, χωρίς σύνορα στην ξηρά με άλλη χώρα. Βρέχεται στα Β από την… … Dictionary of Greek
Ιράν — Επίσημη ονομασία: Ισλαμική Δημοκρατία του Ιράν Παραδοσιακή ονομασία: Περσία Έκταση: 1.648.000 τ. χλμ. Πληθυσμός: 65.540.226 (2002) Πρωτεύουσα: Τεχεράνη (6.758.845 κάτ. το 1996)Κράτος της νοτιοδυτικής Ασίας στη Μέση Ανατολή. Συνορεύει στα Β με το… … Dictionary of Greek
ηλεκτρισμός — Γενικός όρος που υποδηλώνει όλα εκείνα τα φυσικά φαινόμενα στα οποία παίρνουν μέρος ηλεκτρικά φορτία, είτε αυτά βρίσκονται σε ηρεμία είτε σε κίνηση. Για τον σκοπό της διατύπωσης των νόμων που διέπουν τα φαινόμενα αυτά και για ευκολία μελέτης,… … Dictionary of Greek
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia